A szégyen szerepe mentális zavarokban
A szégyen egy intenzív, negatív öntudati (self-conscious) érzelem, mely magában foglalja a kisebbrendűségi érzést, tehetetlenséget, félénkséget és vágyat arra, hogy elrejtőzzünk (Wicker és mtsai, 1983; Tangney és mtsai, 1996). A szégyen élménye adaptív és természetes reakció mindaddig, amíg krónikussá és fájdalmassá nem alakul (Pattison, 2000; Donhauser, 2007). A krónikus szégyen mérésére Andrews és munkatársai kidolgozták a Szégyen Élmény Skálát (Experience of Shame Scale, ESS) (Andrews és mtsai, 2002). Az ESS a szégyen három területét, a karakterológiai, viselkedési és testi szégyent méri fel. A krónikus, maladaptív szégyen trauma jellegű élmények (úgy mint abúzus, trauma, elhanyagolás, elhagyás, elutasítás, stigmatizáció, megszégyenítő családi interakciók, kritikus és/vagy durva szülői stílus) és temperamentumbeli jellegzetességek egymásra hatásának eredményeként jön létre (Mills, 2005). Számos tanulmány szignifikáns kapcsolatot talált a szégyen szintje és a szexuális és fizikai abúzus között mind gyermekkorban, mind felnőttkorban (Alessandri és Lewis 1993; Feiring és mtsai, 1998; Feiring és mtsai, 2002). A nők több szégyennel kapcsolatos tapasztalatról számolnak be, mint a férfiak (Gross és Hansen, 2000; Else-Quest és mtsai, 2012). Különböző életkorokban a szégyen fluktuál, kora felnőttkortól kezdve csökkenhet (Tangney és Dearing, 2002; Orth és mtsai, 2010).
Saját kutatási eredményeink szerint a krónikus szégyen az emocionális bántalmazással inkább kapcsolatban áll, mint más abúzus-formákkal és az ártalomkerülés temperamentumvonással ugyancsak kapcsolatban áll, de más temperamentumvonásokkal kevésbé kifejezett ez a kapcsolat egészséges személyek és mentális zavarral küzdők csoportjában egyaránt (Vizin és mtsai, 2016).
Egyre emelkedik azon empirikus adatok száma, melyek a szégyen központi szerepére mutatnak rá borderline személyiségzavar (BPD) megjelenésében (Brown és mtsai, 2009; Rüsch és mtsai, 2007). A BPD tünetei meghatározhatók úgy, mint szégyen elleni védekező megnyilvánulások vagy válaszok a fájdalmas szégyen-érzésre (Crowe, 2004). Követve Nathanson szégyen-iránytű modelljét (Nathanson, 1992), a BPD tünetei konceptualizálhatók mint szégyenteljes tapasztalatokra adott reakciók: az önkárosító magatartás/öngyilkosság mint önmagunk elleni támadás; a viharos kapcsolatok és a krónikus düh vagy gyakori dühös cselekedetek mint mások elleni támadás; az alkohol- és drogabúzus mint visszahúzódás; és végül a krónikus üresség és disszociációk mint elkerülő magatartás. Ezen felül, ha a szelf karakterológiai, viselkedési és testi jellemzői szégyenteljesek, identitászavar kialakulását eredményezhetik. Paul Gilbert szerint egy megalázó élmény eredményeként kialakult megszégyenülés szorongáshoz vagy dühösséghez vezethet. A szégyenre adott reakciók függhetnek a személy észlelt szociális rangjától, kognitív szelfjétől és más reprezentációktól. Ha a személyek önmagukat a másikhoz képest leértékelik, hajlamosabbak szorongó reakciót adni megalázó helyzetekben. Ezzel ellentétben, ha a személyek önmagukat felülértékelik másokhoz képest, hajlamosabbak dühös reakciót adni társas megalázásra. Gilbert és Miles Megalázásra való Érzékenység Skálájával (Sensitivity to Social Put-Down Scale, SPD) ezek a faktorok mérhetők (Gilbert és Miles, 2000).
Kutatási eredményeink szerint a krónikus szégyen mindhárom faktora (karakterológiai, viselkedési és testi szégyen) a BPD tünetei közül az identitászavarral áll szoros kapcsolatban, a többi BPD tünettel nem, valamint szignifikánsan magasabb szégyen-szinttel bírnak a borderline személyek a személyiségzavarral nem küzdő pszichiátriai betegekhez és az egészséges kontroll személyekhez képest is (Unoka és Vizin, 2017). Kutatásunk további célja szégyen fókuszú terápiák alkalmazása és hatékonyságuk vizsgálata különböző mentális zavarral küzdő személyek csoportjaiban.
A szégyen témájáról közérthetően az alábbi interjúban esik szó.
Eddig megjelent legjelentősebb publikációk a témában:
- Unoka Zs, Vizin G, (2017) To see in a mirror dimly. The looking glass self is self-shaming in borderline personality disorder. Psychiatry Res, 258. 322-329.
- Vizin G, Urbán R, Unoka Zs. (2016) Shame, trauma, temperament and psychopathology: Construct validity of The Experience of Shame Scale. Psychiatry Res, 246. 62-69.
- Vizin G, Unoka Zs. (2015) A szégyen szerepe a mentális zavarok kialakulásában II. Szégyen mérése és a szégyen kapcsolata a mentális zavarokkal [The role of shame in development of the mental disorders II. Measurement of shame and relationship of the shame with mental disorders] Psychiatr Hung, 30. 278-296.
- Vizin G, Unoka Zs. (2014) A szégyen szerepe a mentális zavarok kialakulásában I. - Elméleti háttér [The role of shame in development of the mental disorders I. Theoretical background] Psychiatr Hung, 29. 14-34.
Share this page